Savanyított csicsóka
A csicsóka az egyik legellentmondásosabb gumós zöldségféle tapasztalataim szerint. Vitathatatlanul paleo és egyben AIP alapanyag is.
Alacsony szénhidráttartalommal, és magas rosttartalommal rendelkezik. Rendkívül gazdag ásványi anyagokban és vitaminokban, jelentős életfontosságú aminosavakkal is büszkélkedhet: lizin, arginin, hisztidin cisztin, triptofán, aszparigin. A csicsóka gazdag inulinforrás: Az inulin vízben nem oldódó nagyméretű rost, poliszacharid. Az inulint csak a vastagbél baktériumflórája képes valamelyest feldolgozni, étvágycsökkentő és hashajtó hatású, de felfúvódást is okozhat.
Hogy a kellemetlen felfújódást okozó panaszokat ne, csak a kedvező élettani hatásokat tapasztalhassuk, célszerű savanyítani, fermentálni a csicsókát.
Így készítsük:
A csicsókát hámozzuk, gyaluljuk, vagy spirálozzuk kedvünk szerint vékonyra, sózzuk be, pihentessük amíg levet nem ereszt, majd a fermentálásra kiszemelt üveg, kerámia vagy agyag edénybe (célszerű és legegyszerűbb 7 dl-es csavaros befőzőüvegbe) nyomkodjuk le alaposan, az üveg válla alá szorítsuk le lapkákkal vagy fa spatulával vagy káposzta levéllel. A lényeg az, hogy ne legyenek a léből kilógó zöldség részek. Egy teáskanálnyi Emóció 7.84-et is löttyinthetünk rá, de ez opcionális. A csavaros tetőt szorítsuk rá és helyezzük napfénytől védett egyenletes meleg (ideális 18 - 22 Celsius fok közötti hőmérséklet) helyre úgy, hogy egy tálkát teszünk alá, hogy a beinduló fermentlét fel tudja fogni. Naponta-kétnaponta tiszta eszközzel nyomkodjuk át hogy a keletkezett légbuborékokat eltávolítsuk, ha szükséges pótolni a kiforrott fermentlét, akkor hideg sós vízzel tegyük, továbbra is fontos hogy ne legyenek a léből kilógó zöldségdarabok, és a tető szorosan rá legyen zárva. Az erjedés kicsit lassabban indul be a tapasztalataim szerint mint a retek vagy káposzta esetében, tehát legyünk kicsit türelmesebbek. Nagyjából 8-10 nap után azért érdemes kóstolgatni a levét. Ha már fincsinek érezzük, akkor tegyük hűtőszekrénybe és apródonként fogyaszthatjuk.