Kísérletezési fázisban vannak, de hamarosan egyre többet mutatok a sikeres kovászos-kelt sütéseimből. 

A kovásszal megnyílt a lehetőségem arra, hogy alacsony hozzáadott rosttartalmú (útifűmentes) és tojásmentes pékárukat készítsek. 

A kovásszal való sütés lényege: a könnyebb emészthetőség, ugyanis a jótékony és természetes baktérium és gombakultúrák a nehezebben feldolgozható alapanyagokat (gluténmentes gabonák, magvak-maglisztek, diófélék) előemésztik-átalakítják. Nem mellékes előny, hogy így a megmunkálás is könnyebb, a tészta állaga nyersen és sütve is könnyedebb-levegősebb-szebb. A megsült tészta jóval ízletesebb-finomabb és az állaga is jobb, mint a kovász nélküli (pl. útifűvel vagy egyéb rostokkal egybesegített) társaié. Amíg a joghurtokat és savanyított zöldségeket a jótékony baktérium-gomba kultúra miatt javasolt napi szinten fogyasztani, a kovásszal készített tésztáknál a sütés (hőkezelés) hatására ezeket a jótékony kultúrákat elöljük, tehát probiotikus támogatással így már nem szolgálnak. Azonban a másodlagos hatásait így is élvezhetjük: finom, rostszegény, könnyen emészthető, jó állagú pékárukat kaphatunk.

A kiindulópont nálam a gyümölcsélesztő. Korábban próbálkoztam zöldségalapú élesztővel is, de jobb és gyorsabb eredményt kaptam a gyümölcs indítóval, habár magasabb fruktóz tartalmú zöldségek (pl. Nagydobosi sütőtök) nagyon hasonló eredményt mutattak mint a gyümölcsalapú társai. 

A kovásszal való bíbelődés hátránya: időigényes, gondoskodást, felügyeletet igénylő. Így annak, aki megszokta azt, hogy kigondol valamit és fél óra múlva már a sütőben is a finomság, ez nem lesz sajnos opció. A gyümölcsélesztő és sütésre kész kovász között minimum 1-2 nap különbség van, hiszen ez is élő anyag...

Halkan jegyzem meg, hogy egyes vélemények szerint a kovász a gluténes gabonák esetében is opció, de én ebben jobbnak látom ha nem foglalok állást, gluténtartalmú gabona kovászolásába nem bonyolódok bele.